2011. augusztus 16., kedd

Gyerekkorom kedvenc kajái

Sunny-tól kaptam ezt a játékot (köszi!), amiben kis múltidézésként feleleveníthetjük gyermekkorunk kedvenc ételeit. Az eredeti kiírásban 10 ételt kell felsorolni, még nem tudom, mennyi jön össze belőle, majd a végére kiderül. :)

Érdekes módon ha gyerekkorom kedvenceire gondolok, elsősorban a nagymamáim által készített ételek jutnak eszembe, pedig anyu se főz rosszul. Az apai nagymamám - ő lakott közel hozzánk, sokat voltam náluk - például olyan fánkot tudott készíteni, aminek bármely gasztroblog vagy szakácskönyv szerző a csodájára járhatna. Nem vacakolt se a hozzávalók méregetésével, se a megfelelő hőmérséklet beállításával, mégis mindig tökéletesen sült, szalagos, és közben kisbolygónyi fánkokat gyártott. Természetesen a lekvárt is ő főzte hozzá, az külön fejezetet érdemelne. És ha már külön fejezet, amit nem akarok megírni, ide sorolom a buktát is. A nagymamám buktájánál sose kellett arra várni, hogy vajon hányadik harapásnál érem el a lekvárt: tele volt vele.
Valahogy így nézett ki felhalmozva, csak a tál volt jóval nagyobb. :)

Még mindig a nagymamámnál maradva (a nyarat lényegében náluk töltöttük, de sokszor hétvégén is ott aludtam), a reggeli kedvenc a tejbegríz volt, cukros kakaóporral jól megszórva, rettentő édesen.
Ha leettem a tetejéről a kakaós részt, akkor újraszórtam...
Az ebédek közül a gulyásleves + krumplis pogácsa kombó volt a kedvencem. A pogácsa természetesen jó tenyérnyi méretű - nagyanyám nem volt éppen fukar természet a kaját illetően :) -, tele főtt krumplidarabokkal. A gulyáslevesben a hatalmas méretű csipetkéket szerettem legjobban: nekem annyira furcsa, amikor valahol picikére készítik.
Valami ilyesmi... csak nagyobb és magasabb. :)
Estére pedig a slágerkaja a mártogatós tojás volt, köznapi nevén tükörtojás. Úgy szerettem, ha már rendesen át volt sülve a fehérje, de a sárgáját még ki lehetett mártogatni kenyérrel. Lehet vagy 20 éve lassan, hogy utoljára ilyet ettem. :( (Később a sajtos rántottára kattantam rá rettentően, még később pedig kiderült, hogy az epém kevéssé bírja a tojást, így azóta csak módjával ehetem.)

A nagypapám nem főzött (az első agyvérzése után, amiből szerencsésen felépült, a nagymamám gyakran mondogatta neki: "Lajos! Neked az ételmelegítési központod bénult le!"), de ő intézte a bevásárlásokat, ezért ő töltötte fel mindig a Középső Fiókot. Csokival. :D A konyhaszekrénynek három fiókja volt, az alsóban fűszerek, befőttes gumi, egyebek, a felsőben a nagypapám a hagyományos borotválkozó készletét tartotta, külön tükörrel, borotvapamaccsal, a középső fiókban pedig bármikor mentem - már abban az időben is, amikor alig értem fel és úgy kellett kitapogatni :) - mindig volt pár szelet csoki. Kapucíner, Sport szelet, néha a változatosság kedvéért Szamba vagy Lottó.
Évekkel a halála után, már felnőttként is belestem időnként abba a bizonyos fiókba, önkéntelen, automatikus mozdulattal kihúzva. :(

Így néztek ki valaha... és ennyibe kerültek.
Másik nagymamámnál kevesebb időt töltöttünk, de ha nyaranta ott maradtunk egy-egy hétre, akkor én egész biztosan minden reggel, de sokszor este is pirított kenyeret ettem, kevés vajjal, főzött kakaóval. Ezt persze megtehettem volna máshol is, az elkészítési módja semmiben nem különbözött az otthonitól, de valahogy ott egészen más íze volt. :)





Ezekkel szemben a bundáskenyér jellemzően otthoni, hétvégi reggeli volt. Most hogy Google-n keresek képeket, látok sajttal szórtat, sajttal-sonkával töltöttet, hagymásat, stb, de mi teljesen simán ettük, én még csak meg se sóztam.
A végére még egy otthoni kedvenc: rántott sajt franciasalátával. Ez már olyan tizenegy-két éves korom körül alakult ki, egy barátnőm szülei nyáron kifőzdét üzemeltettek (Siófokon nőttem fel), és ahányszor mentem hozzájuk, mindig kérdezték, mit ennék. Aztán egy idő után már nem is kérdezték, tudták, hogy úgyis rántott sajt lesz a válasz. :) Anyu nem nagyon szerette készíteni, úgyhogy ez nálam ünnepi kajának számított. A franciasaláta meg valahogy jött hozzá, istentelen mennyiséget tudok enni belőle a mai napig önmagában is.

Az összes kép forrása a Google, egyik sem saját készítésű.
Az emlékeimmel való hasonlóság alapján válogattam őket.

5 megjegyzés :

  1. Basszus...negyed 11 és most tiszta éhes lettem! :D
    Úristen...fél karom odaadnám egy tányér tejbegrízért. Holnap csinálok is reggelire! :D:D:D

    VálaszTörlés
  2. :DDDD
    Képzelheted, én meg épp fogyókúrázom a Turbó diétával, 6. napja ezt a poros vackot iszom meg zöldségleves levét, szilárd kaja semmi. Kész kínszenvedés volt megírni a posztot, meg keresgetni a képeket, miközben lassan a vasszöget is megrágcsálnám, csak ropogjon valami a fogam alatt. :)

    VálaszTörlés
  3. Én még mindig újraszórom a tejbegrízt:)

    VálaszTörlés
  4. Rántott sajt rulz ^^ Én tíz éve étteremben csak azt eszek; anyámék szerint kóros vagyok XD

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó ötlet volt a poszt, mellesleg én is megéheztem, pedig nemrég ebédeltem. :D Sok közös kedvencünk van, én mondjuk az utóbbi egy évben jöttem rá, hogy immmádok enni. :D A lágy tojás is nagyon jó, az ugye látszólag teljesen főtt tojás, a közepe mégis krémesen folyós, kenyérrel ajj, de finom. :) Tejbegrízt kisebb koromban ettem orrvérzésig, mostanában inkább tejberizs, de ugyanebben a kakaóporos verzióban. Régen nálunk nagy sláger volt az is, hogy tejbe vagy kakaóba kenyérdarabokat áztattunk, és azt ettük, a nevéről fogalmam sincs, tök egyszerű volt, és mégis finom. :)

    Ja és ha már kaják, akkor nem a reklám helye, de ajánlom figyelmetekbe ezt az oldalt, eszméletlen jó receptek vannak rajta szerintem :) http://andi1976.gportal.hu/

    VálaszTörlés